Sziasztok!
Az ölembe hullott egy kis idő, plusz az új 3×14-es promó ihletet is adott az íráshoz, szóval nekivágtam, és remélhetőleg a mai vagy a holnapi nap folyamán be tudom fejezni a történetet. Az egész oneshot csak holnap fog felkerülni, azt már eldöntöttem, viszont éppen ezért hoztam nektek egy kis részletet. Remélem tetszeni fog, és felkelti a figyelmeteket, és élvezni fogjátok holnap az egész történetet.:)
Lécci írjatok véleményt a részletről, és hogy mit gondoltok arról, milyen helyzetben is van Caroline;)
Az ölembe hullott egy kis idő, plusz az új 3×14-es promó ihletet is adott az íráshoz, szóval nekivágtam, és remélhetőleg a mai vagy a holnapi nap folyamán be tudom fejezni a történetet. Az egész oneshot csak holnap fog felkerülni, azt már eldöntöttem, viszont éppen ezért hoztam nektek egy kis részletet. Remélem tetszeni fog, és felkelti a figyelmeteket, és élvezni fogjátok holnap az egész történetet.:)
Lécci írjatok véleményt a részletről, és hogy mit gondoltok arról, milyen helyzetben is van Caroline;)
"Fél percig még ott ültem néma csöndben, próbáltam felkészíteni magamat a veszekedésre, ami rám várt, majd végül úgy döntöttem, hogy nem érdekel a dolog, az ágyra dobtam a telefonom és ismét a ruháim összeszedésére koncentráltam. Megvolt a pólóm, a melltartóm, a nadrágom, mindenem, kivéve egy ruhadarabot: a bugyimat. Nem is kellett gondolkoznom, hol lehet, azonnal felé fordultam, ő pedig már kaján vigyorral az arcán lengette az ujján a fekete csipkés bugyimat.
- Kérem vissza – követeltem, de csak megrázta a fejét. – Add vissza! – mondtam erélyesebben, de még mindig csak rázta a fejét. Megforgattam a szemem, és a keze után kaptam, de a következő pillanatban már a falnak nyomva találtam magam.
- Miért nem dobod ki? Sokkal egyszerűbb lenne az életed – mondta, én pedig vállat vontam.
- Ez bonyolult.
- Amikor itt vagy, nem tűnik annak – suttogta a fülembe, és óvatosan elkezdte harapdálni azt. Már majdnem be is adtam a derekamat, amikor rájöttem, mit próbál elérni. Erre felnevettem, és ellöktem magamtól, kikapva még előtte gyorsan a kezéből a bugyimat.
Gyorsan felkapkodtam magamra a ruháimat, eközben neki is sikerült megtalálnia a nadrágját, és így amikor a táskámért nyúltam, már (csak) félmeztelenül lépett elém, karolta át a csípőmet és húzott magához.
- Visszajössz? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Tudod, hogy igen – válaszoltam egy lágy csókot lehelve az ajkaira, majd egy félmosoly kíséretében kibontakoztam az öleléséből, és kifelé indultam, azonban még az ajtóban visszafordultam egy félmondatra. – Addig is… ne csinálj semmi hülyeséget, Nik."
- Kérem vissza – követeltem, de csak megrázta a fejét. – Add vissza! – mondtam erélyesebben, de még mindig csak rázta a fejét. Megforgattam a szemem, és a keze után kaptam, de a következő pillanatban már a falnak nyomva találtam magam.
- Miért nem dobod ki? Sokkal egyszerűbb lenne az életed – mondta, én pedig vállat vontam.
- Ez bonyolult.
- Amikor itt vagy, nem tűnik annak – suttogta a fülembe, és óvatosan elkezdte harapdálni azt. Már majdnem be is adtam a derekamat, amikor rájöttem, mit próbál elérni. Erre felnevettem, és ellöktem magamtól, kikapva még előtte gyorsan a kezéből a bugyimat.
Gyorsan felkapkodtam magamra a ruháimat, eközben neki is sikerült megtalálnia a nadrágját, és így amikor a táskámért nyúltam, már (csak) félmeztelenül lépett elém, karolta át a csípőmet és húzott magához.
- Visszajössz? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Tudod, hogy igen – válaszoltam egy lágy csókot lehelve az ajkaira, majd egy félmosoly kíséretében kibontakoztam az öleléséből, és kifelé indultam, azonban még az ajtóban visszafordultam egy félmondatra. – Addig is… ne csinálj semmi hülyeséget, Nik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése