The Way I Loved YOU - Epilogue

Hali!:)

Oké, meghoztam az epilógust, amit tegnap ígértem. A történet igazi lezárása igazából az előző fejezet, ez csak egy rövid kis szösszenet, ami talán még jobban lezárja a történetet, és valamennyire átívelő a folytatáshoz. Mert igen, tuti, hogy lesz folytatás. Arról az epilógus után írok egy-két infót, most pedig akit csak az epilógus érdekel, nyugodtan ugorja át ezt a bla-bla szöveget, mert annyira nem fontos, csak van néhány gondolatom, amit szeretnék elmondani.

Először is, HATALMAS köszönet mindenkinek, aki olvasta a történetet, és tetszett neki, és véleményezett, komolyan. Nem tudjátok elképzelni, mennyit jelenet ez. Csak remélni tudom, hogy a folytatásra is maradtok, és az is annyira tetszeni fog nektek, mint ez tetszett.

Őszintén szólva, sosem hittem volna, hogy ilyen hosszú, ilyen nagy kaliberű dolog lesz a történetből (mert ez számomra hatalmas!). Amikor az ötlet az eszembe jutott, még azt fontolgattam, hogy oneshotnak írjam-e csak meg, vagy több fejezetesnek, és Nicolee biztatására lett végül több fejezetes. De még így is érdekes volt nekem a helyzet, mivel én általában addig nem kezdek el írni semmit, amíg legalább azt nem tudom, hogy mit akarok vele csinál, vagy egy része meg nincs a történetnek a fejemben. Ebben az esetben egyedül az első fejezet volt meg, meg az, hogy Caroline végül Niket fogja választani (komolyan, bárki kételkedett benne akár egy pillanatra is?;P), de arról fogalmam sem volt, hogy hogyan fogok eljutni odáig. Aztán ahogy elkezdtem írni az eső fejezetet, az ötletek csak úgy jöttek és jöttek, amitől megnyugodtam, habár sosem gondoltam volna, hogy ilyen hosszúra nyúlik. Őszintén szólva azt hittem, hogy lesz össz-vissz 7-8 fejezet, hogy többet nem lehet erről írni, de ahogy láthatjátok, nem éppen így sikerült. Az egész történet 115 A4-es oldal gépen, és több, mint 50.000 szó, ami hivatalosan is a valaha írt leghosszabb történetemmé nőtte ki magát. Plusz, az egyetlen befejezetté is, mert eddig akárhányszor belevágtam egy több fejezetes sztoriba, egy idő után mindig meguntam, és félretettem, ezért is szörnyen örülök, hogy ezzel nem így történt, és be tudtam fejezni.

Oké, asszem ennyit akartam elmondani, még egyszer köszönöm mindenkinek, aki olvasta a történetet, és jó szórakozást az epilógushoz, remélem elnyerte a tetszéseteket:)

The Way I Loved YOU - Epilogue

 - Oké, akkor most vegyél egy nagy levegőt, és nyugodjál meg – mondta Nik a vállamra téve a kezét, miután kiszálltam a kocsiból.

 - Miért is? – néztem rá értetlenül, pedig pontosan tudtam, hogy miről van szó. Az idegeim az egekben voltak, és nem tudtam másra gondolni, mint hogy mi vár rám akkor, amikor átlépem annak a háznak az ajtaját.

 - Körömrágás és ujjdobogás. Apró jelei, hogy ideges vagy - válaszolta kurtán Nik, én pedig a kocsinak dőlve felnevettem. Ez a beszélgetés, és maga a szituáció is túlságosan hasonlított egy másik ilyen helyzetre, ami alig két hónapja történt.

 - A megfigyelőképesség családi tulajdonság? – kérdeztem, ő pedig felvonta a szemét. – Kollal volt egy igen hasonló beszélgetésem, amikor két hónapja ugyanide jöttünk.

 - Nálad nem nehéz kiszúrni az ilyet – vigyorodott el Nik, én pedig kidugtam rá a nyelvemet, de közben mosolyogtam. Az idegességem azonban még mindig megvolt, amit Nik is észrevehetett, mert megfogta az arcomat, és a szemembe nézett. – Hé, hiszen ismered őket! Nem lesz semmi baj.

 - Ugyanarról a családról beszélünk? Mert ahogy én emlékszem, abban a házban van az anyád, aki magánnyomozót fogadott fel, hogy kövessen és derítsen ki mindent rólad, és amióta tud a létezésemről, utál; az apád, akivel születésed óta nem jöttél ki jól, vagyis nem hiszem, hogy engem is repesve várhat; az öcséd, akivel rövid ideig jártam, és akinek hazudtam folyamatosan; a húgod, aki gyakorlatilag utál, mert megbántottalak, és a bátyád, aki pedig minden ok nélkül utál. Mellettük pedig van Elijah, aki úgy tűnt, hogy kedvel, de azok után, ami történt, már nem vagyok teljesen biztos benne.

 - Komolyan ez miatt aggódsz? – nevetett fel, és miután bólintottam, lehajolt, és egy rövid csókot nyomott az ajkamra. – Pedig nem kellene. Anyám lehet, hogy őrült, de amikor rájön, hogy boldogok vagyunk együtt, le fog állni. Ha nem, akkor beszélek vele, megígérem. Apámmal lehet, hogy nem jövök ki jól, de annyira ismerem, hogy tudjam, hogy imádni fog. Kol nem hiszem, hogy utálna, főleg, hogy elhozta az új barátnőjét. Rebekah korábban is bírt téged, és már hidd el, el is felejtette az egészet. Elijah még mindig kedvel, Finn pedig egyszerűen ilyen. Ő mindenkit utál maga körül, szóval ellene nem tudok mit tenni.

 - Biztos? – kérdeztem.

 - Biztos – bólintott. – Szóval ne idegeskedj! – mosolyodott el, majd átkarolta a vállamat, és elindultunk a ház felé. – Tudod – szólalt meg, és nem kellett ránéznem, hogy tudjam, vigyorog közben -, kíváncsi vagyok Kol új csajára. Nem volt hajlandó még egy képet sem mutatni róla, szóval csak remélni tudom, hogy a csaj nem találkozott már korábban Elijah-val vagy Finnel. Kész pechsorozat lenne az a drága öcsikémnek.

 - Hé! – ütöttem bele a hasába gyengéden, de nekem is nehezemre esett, hogy ne nevessek fel a megjegyzésem. – Ne legyél szemét.

 - Én? Soha! – ráztam meg a fejét Nik, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. – Csak azt mondom, hogy Kol képes beleválasztani másodjára is.

 - Ugyan már – mondtam, és mielőtt még bármit is mondhatott volna, gonosz vigyorral az arcomon hozzátettem. – Akármelyik lányhoz odamegy, tuti, hogy azzal kezdi, hogy megmutatja a ti képeiteket, nehogy megint ilyen helyzetbe találja magát – mondtam, és egyszerre nevettünk fel.

____________________

És akkor a folytatásról:

Nagyon sok mindent nem akarok elárulni róla, majd meglátjátok, hogy pontosan miről szó akkor, amikor az első fejezetet felteszem. Abból minden ki fog derülni.
Amit viszont elmondok, hogy a történetben nagy szerepe lesz Mystic Fallsnak, ugyanis nagy része (legalábbis az elején biztos) ott játszódik, és ennek köszönhetően olyan karakterek is feltűnnek majd, akik ebben nem voltak (gondolok itt pl. Caroline anyjára, Lizre, aki csak egyszer tűnt fel egy rövid telefonhívásig, de egyébként alig volt róla említés), és nem lesz teljesen az a felállás, amit vártok. Bonnie-t pl. ne nagyon várjátok, ebben is próbáltam olyan keveset írni róla, amennyit csak lehetett (sosem szerettem), és most még ennél is kevesebben fog feltűnni. Ez azonban nem mondható el Damonről, aki a TWILY-ban éppen hogy csak megemlítettem, most szeretném, ha legalább olyan része lenne a történetnek, mint Elena. Több Delena lesz benne, azt megígérhetem, és abból a heti veszekedés/kibékülésből is biztos lesz a történetben, de persze mivel Klaroline a fő páros, rájuk fogok koncentrálni (bár nem biztos, hogy úgy, ahogy számítanátok rá).
Múltas részeket nem tervezek, itt igazából nincs mit megmutatni, szóval fölöslegesek lennének. Azonban az lehetséges lesz, hogy most nem csak Caroline szemszögéből olvashatjátok majd a történetet, hanem lehet, hogy néha-néha feltűnik Klaus szemszöge is, bár ebben még nem vagyok biztos, és ez attól is függ, hogy hogyan fog pontosan alakulni a történet.
Azt viszont még, hogy mikor fogom feltenni az első fejezetet, nem tudom. Ezen a héten mindenképpen szeretnék belevágni, de mivel elég őrült hétnek nézek elébe, ezért lehet, hogy csak a hét végére fog sikerülni. De mindenképpen próbálom minél hamarabb hozni:) Legközelebb már a folytatással fogok jelentkezni:D