DLMGJY - XII. fejezet részlet

Sziasztok!

Tudom, hogy sokat kellett várnotok, és hogy ez még nem a teljes fejezet, de ma végre leültem rendesen, és nekiálltam, szóval úgy döntöttem, hogy felrakok ide egy kisebb részletet az új fejezetből.
Annyit előzetesbe elmondok (ami egyébként már a részletből is kiderül), hogy ez sem egy "normális" fejezetnek számít, ugyanis ez Nik szemszögéből íródott, hogy ő hogyan élte meg a történteket. És hogy ne legyen annyira összezavaró, ez E/3-ban lett írva. Remélem tetszeni fog, és sikerült felcsigázni titeket az új fejezetig:D

Nik reményvesztetten roskadt le a kórház egyik folyosójának a padlójára. A hátát a falnak vetette, a fejét pedig a kezébe döntötte, és zokogott. Sosem tartotta a sírást férfiasnak, és egész eddigi életében mindent megtett, hogy visszafojtsa (persze mindig sikerrel is járt), de most képtelen volt. Akárhányszor behunyta a szemét, maga előtt látta Caroline horzsolásokkal és zúzódásokkal teli arcát összetört testét, ha azonban kinyitotta a szemét, újra a kórház folyosóján találta magát, amitől pedig az a kép villant be, amikor Caroline-t hordágyon, rengeteg orvossal körülvéve betolták a vele szembe lévő ajtón. Ördögi kör, amiből képtelen volt elszabadulni, szóval csak bámult ki a fejéből, és hagyta, hogy a könnyei lefolyjanak az arcán.

Mindig hihetetlen gyorsan történt. Az egyik pillanatban még veszekedtek, a másikban pedig már megjelent az a rohadt kocsi, Caroline pedig a földön volt. Egészen addig a pillanatig nem gondolta volna, hogy a dolgok rosszabbra fordulhatnának, mint voltak. Caroline terhes lett, ő patkányként viselkedett, és meg is értette, amiért a lány kidobta. Megérdemelte. De nem tudta elfogadni. Szerette Caroline-t, ez nem volt kérdés. Abban nem volt biztos, hogy előző nyáron is ilyen erős érzéseket táplált-e a lány iránt, de azt tudta, hogy amióta visszakerült az életébe, végérvényesen beleszeretett. Nem volt az a nyálas, romantikus fajta, aki minden pillanatban az érzéseiről beszélt, de így érzett. És abban a pillanatban kész idiótának érezte magát, hogy ezt magában tartotta.

Most döbbent rá, hogy a veszekedésük előtt még csak azt sem mondta, hogy szereti. Képes volt harcba szállni, hogy elszedje az öccse barátnőjét a fiú orra elől, de arra képtelen volt, hogy miután visszaszerezte a lányt, kimondjon egy egyszerű, rövid szót. Szánalmasan érezte magát, és bele sem akart gondolni, hogy mi lesz, ha többé már sosem fogja tudni rendesen elmondani Caroline-nak. Abban a pillanatban a kapcsolatuk sem érdekelte. Inkább távol tartotta volna magát a lánytól az élete végéig, minthogy most bármi komolyabb baja essen. Akár neki, akár a babának.