The Way I Loved YOU - XVII. fejezet - részlet

Sziasztok!

Tudom, hogy rég hoztam már új fejezetet, és sajnálom, de átcsaptak a fejem felett a hullámok. Rengeteg dogám van (miért gondolják azt a tanárok, hogy csak az ő tantárgyuk számít, most komolyan?!), plusz holnap/holnapután nyelv vizsgázok, szóval arra is tanulnom kellett, úgyhogy ami megvan a fejezetből azt igazából még közvetlenül az előző fejezet után írtam meg. És mivel nem tudom, hogy mikor fogom tudni befejezni az új részt, ezért gondoltam kiteszek egy részletet abból, ami már megvan. Próbálom olyan hamar megírni, ahogy csak tudom, de jelenleg a vizsgám a legfontosabb.

A fejezetről egyébként annyit csak, hogy a múltban játszódik, ami azt jelenti, hogy rengeteg Klaroline lesz benne;) Sok minden egyébként a részletből nem derül ki. Szerintetek hová viheti Klaus Caroline-t? És mit tervelt ki az estére? Nagyon érdekelne a véleményetek, és hogy ti mire gondoltok:D

" - Hová megyünk? – kérdeztem kíváncsian oldalra döntve a fejem, ahogy Nik némán felém nyújtotta a bukósisakot. Mindig ez volt. Sosem árulta el, hogy mit tervezett arra az estére(ha korábban nem beszéltük meg, persze) , mindig csak ilyenkor mondta el, teljesen meglepve engem, most azonban csak megrázta a fejét.

 - Majd meglátod.

 - Naa. Mond már el! – próbálkoztam kiskutya szemekkel, mire csak nevetve megrázta a fejét, és szó szerint a kezembe nyomta a sisakot.

 - Pattanj fel – bökött a fejével a háta mögé. – Majd meglátod, hová megyünk, amikor odaértünk.

Tettetett durcázással lebiggyesztettem az alsó ajkamat, de azért gyorsan felvettem a sisakot, mert nagyon kíváncsi voltam, hová is mehetünk. Felültem mögé, átöleltem a derekát, és szorosan nekidőltem. Ezt már az első alkalomtól kezdve imádtam, és nem feltétlenül a motorozás lehidaló élménye miatt, sokkal inkább Nik közelségének köszönhetően. Az állammal rádőltem a vállára, mire a szemem sarkából láttam, ahogy elmosolyodott, majd egy pillanatra felém fordult, és nyomott egy gyors puszit az arcomra. Meglepett, hogy még ennyi idő után is képes voltam elpirulni akár ennyitől is, és most is ugyanez történt. Én boldogan vigyorogtam, miközben ő beindította a motort, majd elindultunk."